|
2008-02-26 17:23:42, kedd
|
| |
| |
Kik a kommunizmus áldozatai?
2008-02-26 17:21:07
/A beszéd elhangzott a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, a Szabadság téren 2008. február 25-én rendezett megemlékezésén./
,,Mert ki is az MSZP? A Kommunista (szocialista) utódpárt. És mire emlékeznek a kommunizmus áldozatainak emléknapján? A kommunizmus (azaz az MSZP elődpártja) által elkövetett gazságokra. Tessék mondani, akkor mire is emlékezik kegyelettel az MSZP? A saját elődjének gazságaira, nyilván...
Amíg nem lettek kárpótolva a kommunizmus áldozatai, amíg kommunisták vezetik az országot, addig nincs ideje az ilyen fajta, több mint rossz ízű viccelődésnek."
(Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartjuk a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban.)
Hazudnak. Mást nem is tudnak tenni. Csak hazudnak. Nem keveset és nem kicsit, hanem nagyon és sokat. Megszoktam. Megszoktuk. Az elmúlt 24 órában, a mai emléknap apropóján megint csak azt teszik, és eszembe jut, mikor 2000. előtt, a dögmadaras törpe párt acsarkodott, csapkodott, sikoltozott, merthogy nehogy már elvegyék ,,tőlük" az ,,egyedüli áldozat" kitüntető szerepét és címét. Merthogy ha igen, akkor rögződik, Isten segítségével, az ezután következő generációk gondolkodásában, hogy mi is volt az igazi nagy gazság a XX. században.
Ámde ahelyett, hogy most erre gondolnánk, azon gondolkodjunk inkább el, kik is a kommunizmus igazi áldozatai?
Mindenek előtt tegyünk különbséget áldozat és hős között!. Áldozat az, aki elhull, elvész, áldozattá lesz. Egy a százmillióból. Adat. A hős nem vész el. A hős megdicsőül, s bár lehet százmilliomod magával, példaként fog lebegni fiai, unokái, családja, nemzete előtt. A nemzet hősét levitték az Andrássy út 60-ba. Elverték, agyonverték, megalázták. A bőröddel sem kell elszámolnunk te mocsok! -mondták neki. De ha meg is halt, nem lett áldozat. Hős lett. Mártír. A feleségének, gyerekeinek, unokáinak ő a család hőse, s nem hiszem, hogy bármi szín alatt előfordulhatna vagy rendkívül ritka -, hogy helytállása, megaláztatása nem emberi erénnyé kovácsolódott. A kommunizmus áldozatát nem vitték be az Andrássy út 60-ba. Nyugodtan tapsolt Rákosi elvtársnak, és ha nem is szerette túlzottan, de szépen elvolt. Tapsolt, ha kellett, kussolt, ha kellett elbújt.
Nem a kommunizmus áldozata, hanem 56 hőse a barikádon elhullt pesti srác, vagy Mansfeld Péter, a kivégzett, eltűnt emberek, megnyomorított, elmenekült, visszatoloncolt, félelemtől reszkető emberek mind-mind 56 hősei. A kommunizmus áldozata ekkor bezárkózott a szobába, ki sem mozdult, meg sem moccant, s gyerekét is inkább felpofozta, semhogy állást kelljen foglalnia, közösséget kelljen vállalnia a felkelőkkel.
Nem áldozat, hanem hős a kádári lanyhulás időszaka alatt megfigyelt, lehallgatott, III/III-as aktákon szereplő, ellehetetlenített, kiszorított értelmiségi, vagy pap. A börtönbe zárt Tabodi István, Lénárd Ödön OschP., vagy Oloffson atya is hősök, túlélők: példaképek a posztmodern kor fogyasztói darálógépében és pláza-lágereiben sínylődő, fiatal keresztényeknek és más Egy Istenhívőknek. Áldozat a békepap. Áldozat a templomtól elidegenített, gyermekét már meg se keresztelő, KISZ-táborban hepajkodó, NDK-ban építőtáborozó egész nemzedékünk. Áldozat a beépített vamzer, a kényszerből besúgó, a könyvmegjelenésért aláíró, a dicsőítő verseket fogcsikorgatva megíró, a muszájból szocreál festő.
Nem áldozat Wittner Mária takarítónő, hanem hős. Nem áldozat a kitelepített, kuláklistára tett paraszt, hanem a nemzet utolsó, értékeket puszta életformájában megőrző bástyája. Nem áldozat, hanem hős a munkástanácsokat szervező csepeli munkás. A kispolgár, akinek házát lerombolták, akit burzsoá elemként B-listáztak, a cipész, akinek üzletét KTSZ-be szervezték, az államosított szatócsbolt holokauszt-túlélő tulajdonosa. Nem áldozat, hanem hős.
Áldozat a megegyező. A Trabant tulajdonos, weekend-házas, Pick szalámis átlagember. A Lakos az áldozat. Áldozat a Kádár-nosztalgiában élő, múltba révedő nyugdíjas, a munkanélkülivé és alkoholistává vált gyári munkás, a privatizált TSZ-ből kisemmizett agrárproletár, a gyerekét egyedül nevelő, elvált, s negyven évesen feleslegessé váló köztisztviselő. Az ötven évesen szívinfarktusban meghaló, láncdohányos családapa, aki alkalmi munkáról alkalmi munkára vándorol, mert nincs szükség kohómérnökökre.
A nemzet hősei, akik életükkel, helytállásukkal a kommunizmus és a nácizmus, s az egész múlt század iszonyatában nekünk példával szolgálhatnának, jórészt már nincsenek itt. Nagyszüleim, és szüleim akik kispolgárok, polgárok, arisztokraták és művészek voltak, már halottak. De számomra nem áldozatok. Hősök. Igen, az áldozatok, az igazi áldozatok még mindig élnek, és itt vannak közöttünk. Mert az igazi áldozat, az igazi veszteség nem az, hogy a nemzet hősökkel gazdagodik, hanem hogy elveszít embereket. Személyeket, családokat, generációkat.
Az áldozat ragaszkodik kínzójához. A hős felülemelkedik rajta. Az áldozat függ a számára élelmet és enyhülést adó fegyőrtől, míg a hőst nem érdekli sem élelem, sem enyhülés. A hős szabad. Az áldozat egy életre függ kínzójától. A hős felülemelkedik a szenvedésen, míg az áldozat mindent elkövet, hogy elkerülje azt. A hős mindent feláldoz, de az áldozat, kínzója által bármikor feláldozható. A hős fölött, bármit is tesz vele, a kínzónak nincs hatalma, míg áldozatával mindent megtehet.
A kommunizmus igazi pusztítása nem a kiontott vérben, vagy megnyomorított életek számában, a szétszakított családokban, elhurcoltakon mérhető le, hanem a válások számában, a munkanélküliségben, a szegénységben, a leszakadó egzisztenciák életszínvonalán, az alkoholisták, öngyilkosok, szenvedély és idegbetegek, a pszichiátriai kezeltek számának száraz, rideg statisztikai adatain. Az elveszett lelkeken. Bizony rájuk kell emlékezni, róluk kell megemlékezni, és nap mint nap értük kell tenni, nem csak egy évben egy napon. Minden nap. A hősök példája pedig ehhez csak segíthet.
Miért változhatott olyanná a világ, hogy a földgolyó egyharmadát elárasztotta, fogságban tartotta egy rendszer, amely első pillanattól azt hirdette magáról: gyilkolni fog. Hogy volt ez lehetséges? De milyen megrázó, hogy amire a történészek, történet-filozófusok, a kutatók, a politikusok -és meggyőződésem szerint minden jó érzésű ember- keresi a választ, hogy miért, erről most nem hallunk semmit!. Azért nem hallunk semmit, mert ez a mi dolgunk. Nekünk kell tudni megmondani, miért történhetett meg mindez. Miért születhettek ilyen rendszerek? Miért hagyta ezt az ember? Miért nem volt elég erős, hogy ellenálljon? Ezeket a kérdéseket mi tesszük fel, és ezért nekünk kell rá felelni.
A Szovjetunióban 20. millió, Kínában 45. és 72. millió között, Kambodzsában, Vietnámban, Észak Koreában 4.3. és 5 millió között, Afrikában 1.7 millió, Afganisztánban 1.5 millió, kelet Európában 1. millió, Latin Amerikában 150, 000. A fentiek alapján a kommunizmus áldozatainak összesített létszáma 73. millió lélek. A kommunizmus áldozatainak számát, azonban sokan száz millióra becsülik. A fenti számok nem a háborúkban elesettek számára vonatkoznak. Az áldozatok túlnyomó többsége a módszeresen megszervezett Gulág típusú haláltáborokban, és az úgynevezett ideológiai átnevelési gyűjtőtáborokban vesztette életét. Ezek közül nagyon sokat készakarva halálra éheztettek.
(A Kommunizmus Fekete Könyve, Nagyvilág Kiadó, 2000)
A Köztársasági Elnök kijelentette pár éve azt, hogy semmilyen értelemben nincs folytonosság a kommunizmus és a mostani rendszer között. Ez egy igen érdekes meglátás egy jogász, főleg egy alkotmányjogász részéről. De érdekes a meglátás azért is, mert a Magyar Köztársaság maga rögzítette, hogy jogutódja a Magyar Népköztársaságnak. Mi ez, ha nem folytonosság? De, ha mégis van folytonosság, akkor egyaránt örökösei vagyunk a kommunisták áldozatainak és a kommunistáknak is. És éppen ez az, amivel nem akarnak egyesek szembe nézni...
És most megint azt hallom a rádióban, hogy imitt és amott együtt koszorúz a Fidesz és az MSZP és ez mindenkit lenyűgöz. Hogy ők ketten együtt mármint, acsarkodás nélkül.
Mert ki is az MSZP? A Kommunista (szocialista) utódpárt. És mire emlékeznek a kommunizmus áldozatainak emléknapján? A kommunizmus (azaz az MSZP elődpártja) által elkövetett gazságokra. Tessék mondani, akkor mire is emlékezik kegyelettel az MSZP? A saját elődjének gazságaira, nyilván...
Amíg nem lettek kárpótolva a kommunizmus áldozatai, amíg kommunisták vezetik az országot, addig nincs ideje az ilyen fajta, több mint rossz ízű viccelődésnek.
Idézem Wittner Mária 1956-os - a mai hóhéraink elődei által halálra itélt- 2001-ben elhangzott szavait:
,,Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat - élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat. Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára? Ezért a Szent Korona tana és a Magyar Nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket".
(2001. február 25. A kommunizmus áldozatainak emléknapja)
Internácik ülnek most megint -vagy még mindig a nyakunkon, ideje megszabadulnunk tőlük.
Ezzel tartozunk annak a sok százezer embernek, aki az utolsó perceiben a tarkón lövetés előtt bízott a majdani igazságszolgáltatásban.
Ezzel tartozunk annak a sok millió áldozatnak, aki utolsó perceiben megátkozta ezeket az internáci szörnyetegeket, kik annak idején, golyóval, éheztetéssel, veréssel, és sok más kifinomult módon és eszközzel több generációt nyomorítottak meg világszerte.
Ezért kell nekünk, most, eltakarítani ezt az internáci szemetet, amely ma is, hasonló céloktól vezérelve arra készül, hogy az utolsó, a kegyelemdöfést megadja a Magyar Nemzetnek.
Hagyjuk, hogy így legyen?
Szép, és szabadságot-hozó, tavaszt kívánok mindenkinek!
Soha többé kommunizmus!
Rózsa-Flores Eduardo
jobbik.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
Címkék: munkástanácsokat, szívinfarktusban, gyűjtőtáborokban, megszabadulnunk, szolgálhatnának, életszínvonalán, helytállásukkal, gondolkodásában, haláltáborokban, visszatoloncolt, keresztényeknek, alkotmányjogász, köztisztviselő, megnyomorított, kohómérnökökre, kegyelemdöfést, felülemelkedik, előfordulhatna, kommunistáknak, letartóztatták, fogcsikorgatva, megemlékezésén, életformájában, szörnyetegeket, munkanélkülivé, afganisztánban, szovjetunióban, pszichiátriai, százmillióból, meggyőződésem, viccelődésnek, megszervezett, egzisztenciák, agrárproletár, darálógépében, istenhívőknek, kommunizmus áldozatai, beszéd elhangzott, kommunizmus áldozatainak, saját elődjének, ilyen fajta, megszálló szovjet, dögmadaras törpe, ezután következő, igazi nagy, kommunizmus igazi, nemzet hősét, család hőse, kommunizmus áldozatát, kommunizmus áldozata, barikádon elhullt, kádári lanyhulás, Magyar Nemzeti Bizottság, Kovács Bélát, Független Kisgazdapárt, Mansfeld Péter, Tabodi István, Lénárd Ödön OschP, Wittner Mária, Észak Koreában, Latin Amerikában, Kommunizmus Fekete Könyve, Nagyvilág Kiadó, Köztársasági Elnök, Magyar Köztársaság, Magyar Népköztársaságnak, Idézem Wittner Mária, Szent Korona, Magyar Nemzet, Magyar Nemzetnek, Rózsa-Flores Eduardo,
|
|
Offline
